Szengyel István néven születtem és élek. Kisiskolás koromban tanultam a legtöbbet a zenéről, ami azóta is vonz. 1993- ban érettségiztem Szentendrén a ferenceseknél. Tanulmányaimat Zsámbékon folytattam és lettem tanító- hitoktató. A sors úgy hozta, hogy a legtöbbet néptáncoktatással foglalkozom. Ezért is végeztem el a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakát is. 1999 óta a Pannónia Néptáncegyüttest irányítgatom (művészetileg vezetem), ami kellő kihívást jelent nekem.

Zenélés? 5-6 éve kezdtem kobzolni hirtelen felindulásból egy furulyás barátommal, aki azóta feljebb bukott klarinét használatra (Mucsinyi Dani). Igazából főleg magam tanultam a zenélést e hangszeren. Nálamnál sokkal kiválóbb kobzosoktól, ha volt némi lehetőségem próbáltam ellesni a technikát. Jankó 2 éve rántott magával az igazi zenélésbe, nos azóta folyamatosan küzdök az ínhüvelygyulladásokkal… (na jó, nem olyan vészes…)

Szeretek tanítani, szeretem látni a csillogó szemeket táncolás közben és szeretek finom borokat inni.
Éltető elemem a pezsgés (néha már sok is, akkor kidőlök), a motivált légkör. A közösségi létformát, beszélgetést, eszmecserét mindenekfelett keresem.
Ha neveket kell melítenem, akkor nem túl sok mesterem volt. Mindenesetre akitől sokat kaptam Tímár Sándor, akit nem kell bemutatnom. Akiktől pedig a legtöbbet, akik irányították és terelték életemet a családom és főleg Édesanyám. (illetve ne hagyjuk ki a Főnököt odafenn… Róla sokat Gödöllőn beszélgetünk a premontreis hittanórákon)